"Van pár pillanat, amiért megéri élni
Látszólag semmiség az ember mégis érzi
Jó pár pillanat, van belőle bőven
Kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben

Mikor megszűnik minden, nem számít semmi
Pont így, pont most veled szeretnék lenni
Mikor megszűnik minden, nem számít semmi
Pont így, pont most veled szeretnék lenni"

Na, sziasztok! Rég írtam… Mielőtt belefognék, a mai témába először elmondanám, honnan jött az ötlet. Vasárnap volt az egyik osztálytársamnak a születésnapja és hát pont úgy jött ki a dolog, hogy mindenki ott volt, akit szeretek. Nagyon jól éreztem magam és akkor csak úgy belegondoltam, hogy tényleg akárhányszor vagyok szomorú ezek a pillanatok azok, amik jobb kedvre tudnak deríteni. Ezekért a pillanatokért tényleg megéri élni. Egyszerűen úgy visszatekerném az időt egyes pillanatokhoz oda ahol jól éreztem magam, oda ahol javítanék dolgokon, de miért is javítanék? Hiszen akkor talán nem lennék, most itt ahol vagyok. Nem ismerném meg azokat, akiket testvérként vagy máshogy szeretek. Csak egy időutazást szeretnék. Csak egyet. Igenis vissza akarok menni a barátnőm bulijára és addig bowlingozni amíg le nem szakad a karom, megint el akarom énekelni a Wake me up when september ends-et ott azoknak az embereknek a lányokkal… De ezek csak egyes részletek én azt a pár órát újra akarom élni. Biztos oka van annak is, amiért az ember nem képes visszatekerni a múltat. Nem tudom a mai emberiséggel az a baj, hogy nem is éljük meg a jelent. Az egyedülállók párkapcsolatot akarnak, a szomorúak boldogok akarnak lenni meg ilyenek. És ezzel én is így vagyok igazából nem mindig élem meg a jelenem, mert mindig máshol akarok lenni. Ez alól azok az alkalmak kivételek, mint pl. ez a szülinapi buli… Végezetül csak annyit mondanék, hogy éljünk a mának! :) <3