Félelem.

Az élet legrosszabb és legutálatosabb dolga, amit mostanában átélek. Pár napja rám tört és nem tudok vele mihez kezdeni. Annyira utálom. Megkeseríti az életem. Na, jó annyira nem csak ott van bennem. Minden egyes nap, amikor felkelek valahol ott lapul a szívemben és vár. Vár, hogy mikor bukkanhat elő, amikor elkövetek egy ballépést. De így nem lehet élni, hogy minden egyes pillanatban azon görcsölök, mikor cseszem el. Ki kell zárni ezt az érzést. Nehéz, de meg kell tenni.  Én is félek, mint minden ember. Félek attól, hogy egyszer eltűnnek az életemből azok az emberek, akiket szeretek, hogy minden rossz dolog, amiről valaha álmodni sem mertem bekövetkezik. De így nem bírok és nem is akarok élni. Lehetetlen! Felteszek egy fontos kérdést: Mi értelme? Megéri, hogy elpazaroljunk egy napot azzal, hogy görcsösen várjuk a rosszat? Nem mert, ez alatt az idő alatt lehetsz a barátaiddal, olvashatsz, zenét hallgathatsz és örülhetsz az életednek. Nem könnyű viszont baromira megéri. Nincs is szebb nap annál, amikor a barátaiddal együtt nevethetsz.